Alászállva - Negyedik kép



Sötét Angyal:
Olykor megkísért a vágy, hogy ellenszegüljek. Magam sem tudom, miért. Talán az idelent eltöltött évezredek tették ezt velem. Néha-néha belebotlom a magunkfajtába. Kínnal tölt el rájuk nézni, szemükből kifakult már a fény, és lelkükből a ragyogás, mely egykor mindent bevilágított. Mely a mennyek fényességét adta.  Én nem beszélek velük, és nem keresem őket. Nem tudom, mások közösen siratják-e önmagukat, olykor láttam olyat is, és a maguk útját járókat. Csak elmentem mellettük, és mikor már nem érezhették jelenlétem, visszafordultam. Figyeltem őket. Láttam a bukásukat. Egyikük sem volt képes véghezvinni a feladatát. De egyiket sem láttam megszületni Rajtad kívül. A tisztaság, a dicsfény, mit magaddal hoztál új erővel égette lelkembe veszteségem fájdalmát. Az Ő hiánya, és a társtalanság kegyetlen hidege… Nem reméltem, hogy neked sikerül. Csupán fájt a tudat, hogy téged sem óvhatlak meg. Mégis, olykor megkísértett a vágy, hogy ellenszegüljek. Hogy kitárjam régen nem használt szárnyaim, megnyissam ajkaim, és hangom erejével térdre kényszerítsem őket, mielőtt megölnek. Nekem meghagyta ezt az erőt. De megtiltotta a használatát. Gyilkosan kegyetlen gondolatok ezrei ostromolták lelkem egykori erődjét. Vajon szórakoztatja azok kínlódása, akiknek minden gondolata csakis az ő imádata? És a falak… lassan leomlanak, ha nem is az ostrom, de az idő végez velük…

A színpad üres, a paravánok, és egyebek kihordva, csupán a hetek vannak fent,láthatóan ideges beszélgetést folytatva. A zsibongás folyamatos, csak egy-egy mondat érthetően ki is hallatszik belőle

6
Meg kell halnia!

3
Ugyan, hallgass már! Te mindenkit azonnal megölnél!

5
Álszent kérdés a 3-ashoz
Miért, tán csak nem bújt az ágyadba, hogy véded?

3
Tekintete elborul, és düh jelenik meg az arcán.
Épp ellenkezőleg! Halálosan megsértett! Cseppet sem védem, felőlem akár meg is ölhetitek! Sőt! Látni akarom, ahogy kínhalált hal a kezetek közt!

7
(magában)
Én nem ilyennek látom… De annyian beszélnek így róla…

2
Egy ilyen öntelt, felfuvalkodott senkiházi! Azt képzeli magáról, hogy több mindannyiunknál! Azt hirdeti, egyikünk sem érhet fel az ő nagyságához! Azt, hogy sosem leszünk méltóak ahhoz, hogy foglalkozzon velünk! Mit képzel ez magáról?! Mit képzel rólunk?! Semmivel nem vagyunk kevesebbek nála!

4
Ezt mondta neked?! A mocskos kis féreg….
(magában)
Szóval vele beszélt, csak hozzám nem szólt? Szóra sem méltatott?
(többiekhez)
Egymás ellen akar hangolni bennünket! Nekem a te hatalmadat ígérte (egyesre mutat) hogyha segítek neki, és mikor nemet mondtam, megfenyegetett. Engem ne fenyegessen! Szerintem is haljon csak meg! Nem kell közénk egy ilyen…

1
(magából kikelve)
Az én hatalmamat?! Az ÉN hatalmamat? Nem tudja kivel kezdett ki! Ezért kivégeztetem! Látni akarom, ahogy az ablakom előtt lóg a teste, és hónapokon át érezni a bűzét, ahogy a hús lassan rohad le a csontjairól! A vázát utána is ott hagyom majd a ketrecben, hogy ezentúl senkinek ne jusson eszébe! Méghogy az én hatalmamat?!

7
(magában)
Nem vagyok biztos benne. De ha mind azt mondják, talán igaz lehet. Lehet, hogy én ismertem félre? Elvégre hibázhatok én is… Sőt…

6
Én azt mondom, öljük meg! Hetünk erejének nem tud ellenállni. Ha összefogunk, könnyedén eltapossuk, és bosszút vehetünk minden sérelmünkért!

5
(magában)
Megmondtam én, hogy nem kell ide a segítségem, elintézed te magad is ostoba kis senkiházi. Jól feldühítetted őket… Most pedig jöhet az élvezet….

7
(magában)
Igen, hisz nem fogadta el felé nyújtott kezem…. Igen, biztosan azért, mert engem is lenéz. Szánalmasnak tart… egy senkinek. Miért is fogadta volna el a segítségem, ha más valaki kellett neki, és ő maga másnak ajánlotta fel a hatalmát?! Igen…. Nekik van igazuk. Én tévedtem.

6
Már a tervem is megvan, úgy fog szenvedni, ahogy senki még!

3
(magában)
Nem kellettem neked?! Nem kellett a csókom, a karom? Nem kellett ölem forró vágya?! Jobb lesz neked akkor a Halál, a koporsóba feküdj hát az ágyam helyett, és a kaszás csókja zárja le örökre a szemed! Engem nem sérthetsz meg! Nem utasíthatsz el! De ha megtetted, nem teszed meg soha többé, senkivel!

7
Hangosan
Öljük meg! Pusztuljon a nyomorult! Készüljetek, egy percet se veszítsünk! Ne várassuk a Halált, tápláljuk dühünk, és sújtsunk le arra, aki az oka! Vért! Halált! Induljunk!

Közben mind helyeslően kiáltoznak a „Vért! Halált! Induljunk!” kiáltásokat ismételgetik mind, míg a 7es beszél, aztán egyszerre, mint lincselő tömeg elvonulnak.